<br /> Történt, hogy a Kaláka együttesből Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos az 1-ső pesti rackák – vagyis Ferenczi György és a Rackajam – társaságában nekivágott Nashville-nek, hogy az ottani stúdió-legendák egyikében készítsenek felvételeket.
Persze, ok maguk is a legendák, hiszen a Kaláka egyet jelent a magyar és az egyetemes költészet remekeinek megzenésítésével; nem beszélve a rackákról, akik a magyar népzenét páratlanul ötvözik az amerikai countryval és blues-al.
Kezdetben azt gondolták, hogy csupán egyetlen albumot vesznek fel, de úgy belejöttek, hogy kettő lett belőle, így aztán ikrekként tekintenek nashville-i kalandozásuk szüleményeire. Előbb a rackák – a koncertjeiken már kiforrott – számait vették fel, aztán rackakísérettel a Gryllus testvérek szerzeményeit – Kiss Anna, Kányádi Sándor, Weöres Sándor és Szepesi Attila verseivel. Az utóbbi menetbe steel gitárjával az amerikai Rush Pahl is beszállt, Gryllus Vilmos Fender Telecasteren és Gibson gitáron játszott, úgyhogy – Ferenczi György elmondása szerint – kimondottan ’69-es hangulat kerekedett… Azzal az elragadtatottsággal, ami a Kaláka együttes megalakulását és ami a woodstocki fesztivált jellemezte 1969-ben.
Gryllus Dániel – ének, citera, furulyák, klarinét
Gryllus Vilmos – ének, elektromos gitár, cselló
Közreműködik:
Apáti Ádám – basszusgitár, vokál, wurlitzer zongora
Bizják Gábor – kürt, vokál, wurlitzer zongora, Farfisa orgona
Ferenczi György – ének, hegedű, Suzuki szájharmonika
Jankó Miklós – cajon, vokál
Pintér Zsolt – mandolin, vokál
Russ Pahl – pedal-steel és gitár
1. Embersólyom
2. Ej, homálya
3. És pattog a piros bab
4. Ballag a folyó
5. Táltosbika
6. Fűszedo
7. Bolero
8. Jár nyomomban
9. Nagy madár
10. Hó
11. Fű, fa, füst
12. Zöldvári ének
