<br /> A kiadvány — a „Táncok az időkben” című sorozat részeként — folytatja a tánctörténeti korszakok feltérképezését. E kötetben célunk, hogy a magyar és európai irodalmi, képzőművészeti, zene- és tánctörténeti források segítségével megismerjük a középkorban élő emberek táncait.
A képek és a történeti források alapján kirajzolódik az igricek, regösök, jokulátorok, históriások és moreszkatáncosok művészete. A hivatkozásokban ráismerhetünk a tánctörténet ezen időszakában kedvelt sor- és körtáncokra, fegyvertáncokra, valamint a régi páros táncokra is. Mindezek érdekes adatokat szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy a különböző kultúrákban, különféle korszakokban hogyan vélekedtek az emberek a táncról.
A magyar tánctörténet egyetemes vonatkozása hozzátartozik a magyarság szellemi néprajzához, annak történeti öröksége. Bátky Zsigmond, Hoffmann Tamás, Bartók Béla, Ortutay Gyula, Martin György, Pesovár Ernő néprajzkutatók mind úgy vélték, hogy a világtörténelem perspektívájában kell látni a nemzeti kultúrákat. Ennek fényében használjuk ma az európai vagy a világkultúra fogalmakat.
