<br /> Naplók, levelek, visszaemlékezések
A Magyarországon élő bukovinai székelyek csoportjai 2019–20-ban ünnepelték, úgymond az „édes hazába” való „hazatérésük” 75. évfordulóját. Az időpont bizonytalan, a ”hazatérés” helyett is a ”hazamenekülés” lenne a helyesebb kifejezés. Vannak, akik az 1944-es, szerbek elől való, kétségbeesett menekülés napjait tekintik hazatérésnek. Vannak, akik az 1945 tavaszán, nyarán megvalósult hivatalos letelepítés, a megállapodás napjairól emlékeznek meg inkább. Így vagy úgy, a sokat szenvedett maroknyi népcsoport hányattatása 75 esztendővel ezelőtt véget ért.
Könyvünk különböző műfajú írásai időben több mint 250 esztendőt ölelnek át. Az 1764-es madéfalvi veszedelemtől napjainkig ívelnek. A három kezdő történelmi monda a bukovinai falvak megalakulásának, emlékét idézi fel.
Kóka Rozália nem csak a bukovinai áttelepülők, hanem a belőlük kiszakadt Al-dunai, Dél-erdélyi, brazíliai és kanadai családok sorsát is követi művében. Szó esik a székelyek 1950-es éveiről, és arról a nagy fordulóról, amelynek során a származásukat már-már szégyenlő bukovinai székelyek ismét büszke népcsoporttá váltak.
