<br /> Ismerjük azt a bizonyos megszokott mondatot: „Régen nem kellett tanítani a gyerekeket táncolni! Akkor még mindenki tudta, hogy kell járni!” A mondat – mint minden sztereotípia – szerencsére csak félig igaz. Az valóban kutatások által bizonyított tény, hogy a régebbi társadalmak – és abban is főleg a falusi társadalom – napi tevékenységében a még élő tánckultúrába való belenövés, belenevelődés sokkal természetesebb úton zajlott, mint manapság. Mindez arra (is) vezethető vissza, hogy a nap nagy részét kitöltő gazdasági és egyéb tevékenységek mellett a mai értelemben vett mozgóképi populáris kultúra akkori népszerű megjelenési formája tulajdonképpen a táncok és a különböző dramatikus szokások közös megtekintése volt. Gondoljunk csak bele, hogy a mai, már nem a Gutenberg-, hanem a Neumann-galaxisban felnövő generációkat mennyire megfogja, mennyire hatása alá vonja a „színes, szélesvásznú” médialehetőség, szinte napi szintre emelve a sokrétű információk azonnali szemrevételezését és megosztását. Ezek között a különböző táncos formák igen előkelő helyet kapnak. A vizuális befogadással egy időben szinte ki is merül az érdeklődés, az átélés, a beleélés. A gyakorlati tevékenységekben a gazdaságilag „fejlett”, ám érzelmileg egyre tapasztalatlanabb, fejletlenebb társadalmi közegben már több generációnak kimaradt az a gyakorlati élményszerzés, amelyet kora gyermekkortól, mondhatni karon ülő csecsemőkortól lehetett a tradicionális kultúrában megszerezni, megtanulni, és amely élethosszig elkísérte a benne részt vevőket. Ezek közé tartozott a mozgásos, szöveges, énekes játékok sokasága, amely végső soron magának, a táncnak is az alapja. A mai, elképesztően mozgásszegény világunkban sajnos újra meg kell tanítanunk a gyermekeket a mozgás örömére, amely nem egyenlő a „hagyományos” testnevelés órák gyakran zaklatott, az egészséges életmódra szoktatásnak kikiáltott küszködésével. A motivációs alap megteremtése elengedhetetlen, ez pedig elsősorban lelki tevékenység, vagyis az „az vagyok, amit működtetni tudok” megélése. Csak ezután kerülhet sor olyan elvárásokra, amelyek a fizikai terhelés által képesek lesznek a további motivációs alapokat mozgósítani. Ez fordítva nagyon nehezen vagy egyáltalán nem valósul meg. A test, a szellem, valamint a lélek egyidejű, együttes nevelése, edzése nem egyenlő azzal, hogy fusson a gyerek, ameddig csak bírja, időre, távolságra, egymással versengve, csak azért, hogy jól működjön a szíve, a tüdeje, a veséje.
A gyermek leendő felnőtt, akinek elsősorban meg kell tanulnia megismerni önmagát, a képességeit, a teljesítőképességét úgy, hogy ezt nem szüntelenül generált versenyhelyzetben, hanem társas, egymásra utalt környezetben, sok-sok játékkal és változatos mozgásokkal, valamint azokhoz kapcsolódó szellemi tevékenységgel sikerüljön elérnie. Ez segítheti visszavezetni a virtuális világból a valóságos életbe a képernyő-simogató, gombnyomogató gyermeksereget, hiszen a test nevelése elsősorban a lélek edzésével kezdődik.
Az utóbbi másfél évtized szakmai, módszertani eredménye a táncoktatásban a konstruktív néptánc-pedagógia, amely keretében a gyermek (a fiatal, a felnőtt) az eddigi életvitele során felhalmozódott – mozdulatsorokban és mozdulatgyökökben keletkezett – mozgásdeficiteket pótolja. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy ebből a szempontból mindegy, hogy az életkori szakaszok melyikében járnak a tanulni vágyók, mert ezeket az alapokat mindenképpen el kell sajátítani. Csupán a pedagógiai módszertan teszi elkülöníthetővé a különböző eljárásokat az eltérő életkori tényezők mentális, fizikai és lelki motiválásához. Ehhez igazodik a szakanyag elsajátításának direkt és indirekt formákban megjelenő pedagógiai alkalmazása. A fent említett mozgásdeficitek pótlása után kezdődhet meg a konkrét táncos ismeretszerzési tevékenység, amelynek a megfelelő előkészítés a feltétele. Ez hasonlítható ahhoz, ahogy a betűírás képességét sem úgy tanítjuk a gyermekeknek, hogy példamondatokat íratunk velük naphosszat a tanév végéig, hanem azokat az íráselemeket kell először elsajátítaniuk (például vízszintes, függőleges, átlós vonalak; alsó csésze; felső csésze; horog; hullámvonal; felső fecske; alsó fecske), amelyeknek az összekötésével már betűket tudnak kialakítani. Az így megtanult elemek az alapvető tudásformái a betűírásnak, és ezek begyakorlása után nyílik lehetőség arra, hogy az egyéni gondolatok a későbbiek folyamán írásban, azaz másnak is értelmezhető módon tudjanak megjelenni. A tánckönyvben felsorolt mozdulat- és mozgáspéldák pont ilyen célt szolgálnak, ugyanis ezeket a kezdeti mozdulati elemeket igyekeznek készségszintűvé tenni. De nem elégséges pusztán a tánctanulás alapjainak technicitását fejleszteni. Ezek a feladatok a szociális kompetenciákat szintén magas fokon fejlesztik, a társas kapcsolatok és az esztétikai tartalmak párhuzamosan jelennek meg.
Előszó 5
A mozdulat értelmezése a gyakorlatban 7
A lépés 7
Az ugrás 16
Gesztusok 24
A forgás és a keringés 29
A súlyt hordó lábmozgás 34
Mozdulatokhoz és a mozdulatkötésekhez alkalmazható
zenei fogalmak értelmezése 35
A lüktetés értelmezése a zenében 35
A ritmus értelmezése 36
A tempó értelmezése 37
A legegyszerűbb mozdulatbefolyásoló eszközök
megismerése és alkalmazása 42
A hula-hopp karika 42
A kötél (ugrókötél) 43
A labda 45
A három megismert eszköz együttes felhasználása,
gyakorlósorokká formálása 46
Az alapmotívumok tanítási módszertana 47
Néhány gondolat a motívumról és annak értelmezéséről 47
A bokázó motívum és előkészítése 52
A legegyszerűbb támasztékpár az alap bokázó előkészítéséhez 54
A „cifra” motívum és előkészítése 66
A lengető motívum és előkészítése 73
Játékos, továbbgondolható, „nyitott” feladattípusok
a csárdásmotívum tanításához 79
1. feladattípus: Kézből kézbe 82
2. feladattípus: Kapura gurítás 83
3. feladattípus: Az ajtók záródnak! 84
4. feladattípus: (Rágó)gumi 86
5. feladattípus: Számra szín 86
6. feladattípus: Itt a piros – hol a piros 89
7. feladattípus: Cikcakkpálya 91
8. feladattípus: Négyzetpálya 91
9. feladattípus: Bent zár – kint lép 93
10. feladattípus: Pókhálószövés 94
11. feladattípus: Kétpontos vezetgetés 95
12. feladattípus: Árnyék 96
13. feladattípus: Póráz 97
14. feladattípus: Mellettem a tükröm 98
15. feladattípus: Tükörcsárdás 99
16. feladattípus: Két szólamban 100
17. feladattípus: Botos négyzetpálya 101
18. feladattípus: Dominó 102
19. feladattípus: Botlábbal 105
20. feladattípus: Épkézláb 106
21. feladattípus: Csiki-csuki 107
22. feladattípus: Karikára perdülnék 108
Szakirodalom 111
