Néprajzi csoportok: Szigetköz

(A magyar nyelvterület legjellegzetesebb magyar néprajzi csoportjai. I. Dunántúl, Kisalföld, Szlavónia. Hagyományok Háza, Budapest, 2002.) 
A Szigetköz földrajzilag a Kisalföld központjában elhelyezkedő Győri-medence közepén elterülő mozaikszerűen összefüggő szigetvilág, az „ezer sziget országának” is nevezik. Északról a Nagy- vagy Öreg-Duna, délről a Mosoni-Duna határolja. Két peremvárosa Mosonmagyaróvár, illetve Győr. Ennek megfelelően két részre osztják: a „Föltáj” a történelmi Moson megye déli vidéke, az „Altáj” pedig az egykori Győr vármegyéhez tartozott rész. Négy kisebb tájegységet is említenek: az Öreg-Duna mentét, a Mosoni-Duna mentét, a „Csücsök”-öt és az „Alsólaposok”-at. E területi egységek kiterjedése gyakran módosult a vizek és a szárazföld határának folytonos változásaival.
Pozsony alatt a Duna lelassul, elterjeszkedik és lerakja hordalékát. Fattyúágakat bocsát ki, szigeteket, zátonyokat épít, mocsárvilágot hoz létre. Komáromtól azután újra egymedrű a folyó. A kialakuló szigetek „fejüknél” pusztultak, „lábuknál” nőttek, így folyamatosan lefelé vándoroltak a mederben, növekedtek, egybeértek. A szárazföld és a víz állandó mozgásával a települések is változtatták helyüket, szigethátról szigethátra vándoroltak. A falvak többször is elpusztultak az áradások vagy partszaggatások következtében. A legtöbb mai község már második, harmadik helyén található, sok pedig végleg eltűnt, emléküket csak dűlőnevek őrzik.
A Szigetköz nagyobb testvére a tőle északra fekvő Csallóköz. A két táj tükörképe egymásnak. A Szigetközt nevezték „Kis Csallóköz”-nek is, megkülönböztetve az északi „Nagy”-tól.