Lajtha László, a zenefolklorista

A Hagyományok Háza 2006-ban és 2007-ben rendezett egy-egy jubileumi kiállítást Bartók Béla, illetve Kodály Zoltán népzenekutatói tevékenységének szentelve, születésük 125. évfordulóján. A tudományos igényű magyar népzenekutatás és az összehasonlító népzenetudomány megteremtői között, Bartók és Kodály mellett, a náluk mindössze egy évtizeddel fiatalabb Lajtha Lászlót tartjuk számon. Már 2007-ben, Lajtha László születésének 115. évfordulóján felmerült egy, az előzőhöz hasonló Lajtha-kiállítás rendezése, amely 2008-ban valósult meg, halála 45. évfordulója alkalmából a Hagyományok Háza és a Néprajzi Múzeum közös kivitelezésében.

Az előző két kiállítás szerkesztési alapelveit követve, a Lajtha-tárlat mégis sok újdonságot hozott, hiszen Lajtha László kutatói tevékenysége, a "folklorista mesterség" elsajátításától, a néptánc és népi játékok iránti érdeklődésen keresztül eljutott a hangszeres zenekarok repertoárjának partitúrában való rögzítéséig, az interetnikus hatások vizsgálatáig, a népzene társadalmi szerepének tanulmányozásáig. Nem véletlen, hogy maga is próbálta többféleképpen meghatározni az általa művelt tudományt: zeneszociológia, népzene-biológia, antropomuzikológia. De nemcsak a kutatási módszerek sokfélesége jellemző rá, a bejárt terület nagysága is impozáns. A Székelyföldtől, Észak-Erdélyen át, a Felvidéken és az Alföldön keresztül a Dunántúlig gyűjtőként mindenhol megfordult. Földrajzi és műfaji "fehér foltok" feltárója, a mezőségi magyar népzene felfedezője, a vallásos népénekek feltérképezője. A kiállítás Lajtha kutatói munkásságának ezt a sokarcúságát próbálta megragadni, kiegészítve azzal a szemléletmóddal, amely a népzenének a műzenére tett hatásával kapcsolatos, s amely a zeneszerző Lajtha életművére is rányomta a bélyegét. .....