<br /> Vikár Béla egyike volt azoknak Európában, akik legkorábban felismerték, hogy a folklór tudományos dokumentálására hangrögzítő eszközre van szükség. 1896-ban készítette az első magyar népzenei hangfelvételt, de övé az első szlovák, román, szlovén népzenei hangfelvétel készítésének érdeme is, s ezen kívül még erdélyi örmény egyházi éneklést, a székely szombatosok énekeit, valamint hagyományos városi török zenét is rögzített fonográfjával. Gyűjtései során mintegy hétezer dalt jegyzett föl füzeteiben gyorsírással. Nem kevésbé jelentős ténykedése az 1889-ben megalakult Magyar Néprajzi Társaság főtitkáraként. Finnországi néprajzi gyűjtőútján a finn népköltészet közvetlen forrásból való megismerésén túl néprajzi tárgygyűjtést is végzett, amellyel jelentősen gazdagította a budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményeit. Műfordítói tevékenységének két kiemelkedő csúcspontja a finn Kalevala eredeti nyelvből készült első teljes magyar nyelvű fordítása és Rusztaveli Tarieljének régies grúz nyelvből magyarra való áttétele.
Tartalom:
Somogy népének gazdag költői ere
Fiatal finnistánk
Exact tudomány
Edison új találmánya
Ördöngős masina
Népvizslák a Székelyföldön
Méltóztassék újabb segélyt eszközölni
Kalotaszegi csalogány
Népköltészet és néprajz mutatványokkal
Európában először
Virágos beszéd
Számos igazgyöngy és sok magyar kölcsön
Buzgólkodjék kiki tehetsége szerint
Nótákat sem komponál
Nemlétező nyelv, de mégis ízig-vérig magyar
Népköltésünk dús tárháza
Kodály, Bartók és Vikár
